1 mondat – Napi Nati

Szeifert Natália mondatos blogja

Címkék: olvasás

436.

Megállapítottam, hogy évtizedek óta kizárólag tanulási céllal olvasok: tanulni vagy valamiről vagy valakitől.

435.

Az életem olvasónapló: ahogy körülöttem mindenki falja az újabbnál újabb könyveket én úgy nyúlok egyre régebbiekhez és régebbiekhez – és úgy érzem, ez így van jól.

415.

Az írók nem érzelegnek az irodalmon.

399.

Újabban nem vagyok olyan rendes, jó olvasó, aki örül, hogy az író milyen jól megírta, amit ő maga is gondol, én mostanában azt szeretem, ha olyat ír meg, amire nem is gondoltam.

369.

Őszintén tudok röhögni azon, amikor valaki meghatódik a saját szövegétől – pláne, ha könnyekig (ezek is milyen sokan vannak).

366.

Ma az jutott eszembe, hogy régen úgy szerettem egoblogokat olvasni, mint könyvet, ma meg (egy-két kivételtől eltekintve) már ki nem állom őket és nagyon sajnálom rájuk az időt, amikor könyvekre is alig van.

364.

Érdemes elgondolkodni azon, hány férfi író által megalkotott női szereplőt neveznek a női olvasók meglepően hitelesnek – de főleg azon, hogy közben néha mennyire nem azok.

353.

Az a jó a jó könyvekben, hogy úgy lehet velük új társaságod, hogy nem kell hozzá lefutni a kínos és fárasztó ismerkedési köröket, sőt mosatlan hajjal is beállíthatsz bármikor.

344.

Az esti könyv kiválasztása néha olyan, mint égő házban kétségbeesve kutatni a kijáratot.

331.

Emlékszem, először tizennégy évesen szerettem bele olyan íróba, aki már nem él. A Csáth Gézába.