1 mondat – Napi Nati

Szeifert Natália mondatos blogja

Címkék: kérdés

471.

A kérdés, amit nem lehet elégszer feltenni: Mi a baj velem?*


*gyakorold

469.

Kinek vagyok valakije?

340.

Vajon más is érez egy erős szégyent, amikor azt látja, hogy emberek ruhát (szemüveget, ékszert stb.) adnak egy állatra?

316.

Vajon mi lett azzal a fotoszintézisre képes textilszerű anyaggal, amiről tavaly olvastam, hogy már túl van több koncept-felhasználáson, vajon miért nem azzal vonjuk be a háztetőinket, épületeinket már mind?*

________

*tudom, tudom

304.

Miért, hogy olyan szomorú örömféle vágyakozással nézem a művészpárokat (író-költő, festő-szobrász, szerkesztő-író, zenész-költő, művészettörténész-festő, író-író… és valahány művész a naptárba’), maiakat is, meg a rég meghaltakat is az archív fényképeken, hogy már az sem számít igazán, hogy tetszik-e, tetszett-e valaha, amit csináltak, csak az, ahogy éltek, az érdekel.

270.

Hány élet fér egy életbe?

249.

Úgy egészen pontosan mi is a baj azokkal a mélyen bennünk élő tulajdonságokkal, mint önzés, irigység, káröröm stb., amiket emberi gyarlóságnak is szokás nevezni?

233.

Gondolkodnak-e önök a relatív időn e pillanatban, vajon?

225.

Tudom, makacsul tartja magát az elmélet, miszerint az ember társas lény, de ha őszinték vagyunk, létezik-e ember, akit napi 8 órán túl is örömmel el tudunk viselni magunk mellett?

195.

Mennyire kell ahhoz betegnek (bunkónak? érzéketlennek?) lenni, hogy egy kórképről nevezz el egy terméket – mondjuk egy blogot -, aminek különben semmi köze hozzá?