1 mondat – Napi Nati

Szeifert Natália mondatos blogja

Címkék: írás

450.

Ha azt mondanám magamról,* hogy mágikus realista írónak tartom magam, sokan kinevetnének – pedig a realizmusban megtalált mágiánál nagyobb varázslat aligha létezik.

__________

*persze, senki nem kérdezte, és távol is áll tőlem a besorolódás

415.

Az írók nem érzelegnek az irodalmon.

228.

Ha egyszer megszülettek ezek a figurák, karakterek az ember fejében(?), soha többé a büdös életben nem szabadul tőlük, olyanok ők, mint a rokonok meg a jobb-rosszabb barátok, akikkel kapcsolatban az ember mindig valamiféle személyes felelősséget érez, és lelkifurdalást, ha a kapcsolat elhanyagolódni látszik, állandó tehertétel és ezer szálra szaggatódó idegrendszer, és akkor még van, aki azt mondja, hogy de jó neked, hogy ki tudod fejezni magad(!) az írással!

159.

Addig reanimáljuk a kortárs verset, míg végleg beledöglik.

141.

Milyen sokan olvasnák ezt a mondatot holnap, ha ma meghalnék.

84. (a 26. mondatra)

A költőknek van sok kérdésük, az íróknak van sok válaszuk, de az igazság valahol a zenészeknél lehet.

79.

A sebész nem műti a saját gyerekét, én nem írom meg.

73.

A magukat tévesen íróknak tartó szerzőket arról is könnyű felismerni, hogy minden korban szerettek/szeretnek pályatársaiknak képzelt valódi írók halálának fekete fényében fürdőzni.

59.

Belezokogni a verseskötetbe a metrón, ez az én formám.

56.

Még egy elutasító levél és befejezem az egészet.