Ma az jutott eszembe, hogy régen úgy szerettem egoblogokat olvasni, mint könyvet, ma meg (egy-két kivételtől eltekintve) már ki nem állom őket és nagyon sajnálom rájuk az időt, amikor könyvekre is alig van.
Egy olyan világban élünk, ahol az össznépi tanácstalanság felszámolása végett külön honlapja van annak, hogy a hétköznapi használati tárgyainkat (meg a csomagolásukat) melyik szelektív szemétgyűjtőbe kell dobni, mert már azt se tudjuk, hogy mi van papírból, fémből vagy műanyagból.
Érdemes elgondolkodni azon, hány férfi író által megalkotott női szereplőt neveznek a női olvasók meglepően hitelesnek – de főleg azon, hogy közben néha mennyire nem azok.
Sok dolog nem hagy nyugodni, amíg bele nem nyugszom.
A netjósda szerint a 2016-os évem szava a változás – ez remek, mert ezen kívül mindent úgy unok.
Megfigyeltem, hogy azok közül az ismerőseim, barátaim közül, akiknek egyáltalán van, csak az orvosok nem használják a mindennapokban a nevük előtt a dr-t.
Egyre többet gondolok arra, hogy ne gondoljak arra, mi mindent nem tudok.
Köszönöm 2015-nek, hogy összehozott veled.
1 mondat - Napi Nati 