1 mondat – Napi Nati

Szeifert Natália mondatos blogja

Hónap: november, 2015

348.

Megfulladok ettől az azonosulási kényszertől (anya, olvasó, ezt-azt-amazt író, író, író, blogger (baszd meg!), vásárló, állampolgár, feleség, felnőtt, adófizető, nő, sőt: Nő…), amit az élet jelent a földön.

347.

…elnézést kisasszony, de immár történelmi múltra visszatekintő, elmélyült barátságunk talán feljogosít arra, hogy némi keresetlen retorikával és meglehetősen pórias verbális eszköztárral ugyan, de őszintén megmondjam, (ill. írjam..): Ön bolond.

346.

Az emberiség legnagyobb találmányait a lustaság vagy a félelem hívta életre.

345.

Te olyasféle ember vagy, akit úgy igazán semmi nem basz földhöz.*

_____

*azon gondolkodom, hogy annak, hogy ilyen mondatot kapjak, három oka lehet: 1. tényleg ilyen vagyok 2. kurvajól játszom, mintha ilyen lennék 3. annyi minden baszott földhöz, hogy már teljesen mindegy nekem

344.

Az esti könyv kiválasztása néha olyan, mint égő házban kétségbeesve kutatni a kijáratot.

343.

Elegem van a tiltakozásokból, tiltakozom a folyamatos tiltakozás ellen, itt lenne az ideje valamire koncentrálni, valami mellett kiállva élni az életünket.*

______

*tudom, a tiltakozás mindig hangosabb, látványosabb és sokkal könnyebb valami külső tényezőre fogni, hogy miért nem foglalkozhatunk mással

342.

Ha a macskád szeret, nem vagy többé magányos – amikor a vécén ülsz.

341.

A szabadság annyira magányos dolog, hogy meg kell hozzá szabadulni mindentől, mindenkitől, ami végső soron oda vezet, hogy magunktól is – persze, mindig fel lehet adni.

340.

Vajon más is érez egy erős szégyent, amikor azt látja, hogy emberek ruhát (szemüveget, ékszert stb.) adnak egy állatra?

339.

Mennyi zenét kell meg- és újrahallgatnia az embernek, ha az egyik szereplője sok zenét hallgat!