319.

by Nat

Milyen furcsa, az ember egész életében annyit gyötri az agyát, hogy mindenfélére emlékezzen – iskolai feladatokra, dátumokra, születésnapokra, versekre, szövegrészletekre, érintésekre és illatokra, utcanevekre, személynevekre, történetekre, ízekre és összenézésekre, élvezésekre és várakozásokra – amíg egyszer csak eljön egy nap, hogy onnantól kizárólag csak felejtésre vágyjon.