1 mondat – Napi Nati

Szeifert Natália mondatos blogja

Hónap: szeptember, 2015

324.

Az idő valóban rendbe hozza az életünk problémainak legalább kilencvenkilenc százalékát, csakhogy az a maradék egy úgyis mindent tönkretesz.

323.

Az egyik pillanatban azon lepődöm meg, hogy hogy a bánatba tudtam ilyen sokat írni, a másikban azon, hogy a bánatba tudtam ilyen keveset.

322.

Harmincöt fölött az ember nem teheti meg, hogy ha valaki felajánlja rajongó szeretetét, még csak fontolóra se vegye a dolgot.

321.

A Föld túlnépesedett és fél év alatt feléli az egy évre való készleteit –  idén is már több mint egy hónapja a jövő évi, meg nem újuló nyersanyagot, energiát, élelmet használjuk -, de sok helyen tilos az abortusz és a lombikprogramokat toljuk ezerrel.

320.

Mostanában nagyon sokat hallottam ezt a mondatot, mindenféle összefüggésben és egyre jobban kezdem érteni: Mielőtt bármit teszel vagy nem teszel, mondasz vagy elhallgatsz, mindig azt kell mérlegelni, hogy ha a legrosszabbul végződik, akkor végül ki veszít el kit.

319.

Milyen furcsa, az ember egész életében annyit gyötri az agyát, hogy mindenfélére emlékezzen – iskolai feladatokra, dátumokra, születésnapokra, versekre, szövegrészletekre, érintésekre és illatokra, utcanevekre, személynevekre, történetekre, ízekre és összenézésekre, élvezésekre és várakozásokra – amíg egyszer csak eljön egy nap, hogy onnantól kizárólag csak felejtésre vágyjon.

318.

Végül mindig úgy adódik, hogy egyedül járom az utcákat.*

_______

*ez nem szomorú mondat, sokan járnak együtt, az meg jó, én bámulhatom őket, az is jó

317.

Ha a gyerekedre nincs (igazán) hatással a véleményed/tiltásod/kérésed, a kamaszkor legnehezebb évében azt jelenti, hogy valamit nagyon jól csináltál, minden más életkorban azt, hogy valamit nagyon rosszul.

316.

Vajon mi lett azzal a fotoszintézisre képes textilszerű anyaggal, amiről tavaly olvastam, hogy már túl van több koncept-felhasználáson, vajon miért nem azzal vonjuk be a háztetőinket, épületeinket már mind?*

________

*tudom, tudom

315.

Ennek a korszaknak is vége a mai nappal.