308.

by Nat

Megkopasztom a szavakat, alig engedek be néhány jelzőt, a kötőszavakat utólag irtom (nem eléggé), a történetek kopognak, ahogy a legmagányosabb gondolat egy ébren töltött éjszakának abban az órájában, amikor úgy hisszük, mindenki alszik.