1 mondat – Napi Nati

Szeifert Natália mondatos blogja

Hónap: augusztus, 2015

312.

Kezdjetek el félni, hogy legyen mit mesélni.

311.

Azt a híres mondást (állítólag Dalí), hogy Ne félj a tökéletességtől, sosem éred el. azzal egészíteném ki, hogy: de ha nem törekszel rá, akkor inkább bele se kezdj.

310.

Valahányszor megpróbálok kommunikáció útján visszaszivárogni a társadalomba, mindig értetlenségbe ütközöm: az övékbe és az enyémbe.

309.

Odáig jutottam, hogy munkanaplót írok a Hosszú Szövegről – most, amikor már nagyjából tudom, milyen hosszú lesz -, remélem, vicces lesz visszaolvasni.

308.

Megkopasztom a szavakat, alig engedek be néhány jelzőt, a kötőszavakat utólag irtom (nem eléggé), a történetek kopognak, ahogy a legmagányosabb gondolat egy ébren töltött éjszakának abban az órájában, amikor úgy hisszük, mindenki alszik.

307.

Elnézésedet kérem, amiért bunkó voltál.

306.

A munka- és gyomorgörcs óráim számát tekintve szerintem nekem kb. most kéne nyugdíjba mennem.

305.

Petri, ha élne, már nem élne.

304.

Miért, hogy olyan szomorú örömféle vágyakozással nézem a művészpárokat (író-költő, festő-szobrász, szerkesztő-író, zenész-költő, művészettörténész-festő, író-író… és valahány művész a naptárba’), maiakat is, meg a rég meghaltakat is az archív fényképeken, hogy már az sem számít igazán, hogy tetszik-e, tetszett-e valaha, amit csináltak, csak az, ahogy éltek, az érdekel.

303.

Ah, a vers, az bizony nagy halottja az emberi kultúrának.

_________

lásd még: 294.