1 mondat – Napi Nati

Szeifert Natália mondatos blogja

Hónap: július, 2014

134.

Vajon ki lehetett az, aki a trópusi erejű viharban két szatyorral ácsorgott a Lóverseny téren egy eresz alatt, és bámulta a szélcibálta fákat?*

_________________
* Ugyanaz, aki élete első bulgáriai nyaralásán átélte az ország egyik évszázados viharát.

133.

A kedvenc könyvemben olyan mondatok vannak, hogy valahányszor újraolvasom, mindig beleszakad a szívem (beheleheszaaaakad), szóval a kedvenc könyvem ezért a kedvenc könyvem.

132.

Viszony harminc fölött: évek és ellenévek.

131.

Tudom, hogy jössz te még az én utcámba, azt nem tudom, itt leszek-e.

130.

Az ajtónak tamáskodni tilos.

129.

Mások csinálják az életet – veled történik.

128.

Elég szar dolog, hogy nem döntheti el az ember, kire óhajt inspirálólag hatni, még szarabb, hogy nem vághatja orrba azokat, akik egyszerűen koppintják a dolgait, de a legeslegszarabb, hogy azokkal sincs mit tenni, akik másolnak és időnként hangoztatják – persze csak ha ott vagy -, hogy inspirálod őket.

127.

A pillanat, amikor kétségbeesve ráébredek, hogy péntek van és még semmivel sem vagyok készen – csütörtökön.

126.

Félórás nagyitempóban-úszástól izomlázat kapni?

125.

Soha nem fáj annyira az élet, mint akkor, ha boldog vagyok.