1 mondat – Napi Nati

Szeifert Natália mondatos blogja

Hónap: február, 2014

72.

Abban a pillanatban, amikor meghal valaki, hirtelen ránk zuhannak a többletjelentések, minden mondata, szava, gesztusa felértékelődik, és ezzel együtt gőzbe von a lelkifurdalás, a gyötrelem a kimondatlan, a pótolhatatlan, a megismételhetetlen miatt, nem mondtam el neki vagy nem mondtam elégszer, nem kérdeztem meg, nem voltam ott, nem öleltem át, nem hívtam meg egy sörre, nem veregettem hátba, nem hívtam fel, és már soha többé nem is tehetem, és aztán eltelnek ezek a pillanatok, enyhül, csillapodik az önvád, és lassacskán minden visszatér a szokásos medrébe, megy minden tovább – ugyanúgy -, a következő halálig.

71.

Ne ígérj, hogy ne ígérgess.

70.

Sok mindenhez vagyok még fiatal, esetleg megfelelő korú, de ahhoz már öreg, hogy bárki figyelméért versengjek.

69.

Kislányom, olyan hülye vagy, mintha magamat látnám.

68.

Ha a végén kiderül, hogy K.-né Sz. Katalinnak volt igaza, amikor egyest adott irodalomból, hát adjatok egy vödröt vagy nem tudom, mit csinálok.

67.

Kellett ez nekem?

66.

Sajnos.

65.

Érzem, hogy valami nem stimmel.

64.

Tudom, hogy valami nem stimmel.

63.

Már három hete, hogy a mentőben ültünk, azóta ma tudtam először sírni.