8.

by Nat

Eljátsszuk azt is, hogy mi nem mi vagyunk, valakik mások vagyunk, más térbe és sorsba lépünk át, átlényegülünk, mint a színészek, habár fogalmunk sincs, ők hogy csinálják, az átalakulás mégis tényleges, velőig hat, egészen újak vagyunk akkor hirtelen, vagyis másképp elhasználtak, az arcunk átéleződik, idegen szagunk lesz, más szülők kölykei leszünk, más bevégezetlen feladatok nyomasztanak, más tapasztalatok fonala varr bele minket egy másik szövetbe, másképp öltözünk és másképp vetkőzünk, ismeretlen kézzel markolunk egymásba, más a fűszer a nyálunkban, és talán csak a szemünk sarkában van valami egészen kicsi hamisság, ami még megtart az innenső oldalon, de néha, nagy ritkán, valóban nem lehet már tudni, hogy ki kicsoda.

Hírdetés